1946. február 24-én jelent meg az áttelepítési miniszteri biztos körrendelete a sváb falvak közbiztonságának megőrzésére, abban este 8-tól reggel 5 óráig tartó kijárási tilalmat rendelt el. A falvakban csak az állandó lakosok tartózkodhattak, a településekről tilos volt vagyontárgyakat kivinni. A rendeletre azért volt szükség, mert igásállatokat, tejelő teheneket hajtottak el. Az ilyen esetekből azonban csak néhányat tudott felderíteni a hatóság. Kiderült, hogy Wendl György kocsiját és szekerét csákvári parasztnak adta el, Felsőgallára 2 ökröt, Gesztesre tehenet adtak el, és éjszaka vezették el az állatokat. Minden lőfegyvert be kellett szolgáltatni, még az engedéllyel tartott vadászfegyvereket is. Tilos volt minden vagyontárgy értékesítése, ill. elajándékozása. Bevezették a gyülekezési tilalmat is.
Az áttelepítéssel kapcsolatos hatósági feladatokat a BM által kinevezett jegyző intézte. A gánti jegyző Percsényi János a hírek hatására idegkimerültség miatt beteget jelentett, helyette a járás Arany Sándort küldte jegyzőnek a faluba.
Az áttelepítésre kényszeríttettek listáját kitették a községháza hirdetőtáblájára, összeírták a családok vagyonát. A leltárt két példányban készítették el, egyik a családfőnél maradt, másik példányt a Népgondozó Hivatal vette magához. Az összeírás jegyzetrovatában feltüntették az áttelepítés okát. Voltak, akik önként jelentkeztek áttelepítésre, főleg azok, akik nem akarták a család szétszakadását.
A 70 010/1946 BM rendeletben 100 kg-ban határozták meg a személyenként elvihető poggyász súlyát. Ebben élelmiszerekből 7 kg lisztet, 1 kg zsírt, 2 kg húst, 2 kg hüvelyest, 8 kg burgonyát lehetett vinni. Magyar pénzüket, értéktárgyaikat megtarthatták, de semmilyen szerszámot nem vihettek magukkal. A kitelepítés előtti éjjel rendőrök érkeztek a községbe, körülzárták azt, és felkeresték a kitelepítendő családokat. A miniszteri biztos elkészítette a vagonlistát. Előzetes orvosi vizsgálat után egy tehervagonba, lehetőleg rokonokból 30 személyt helyeztek el. A vonatszerelvényt kísérő karhatalom parancsnoka felelős volt a szerelvényben levők testi épségéért, a humánus körülmények betartásáért". A rendeletet nem lehetett betartani, az utazás alatt sok atrocitás is volt.
Vérteskozmáról 68 családot - 294 személyt köztük 171 gyermeket - telepítettek ki, 67 ház maradt üresen. A kirendelt csákvári és vértesboglári fuvarosok a vértesacsai vasútállomásra vitték a kitelepítetteket. A fogatok megálltak a Kisutca torkolatánál az öreg hársfánál, ahol a kereszt állt. Itt a karhatalom felügyelete melletta családfők leadták a házuk kulcsait a kitelepítés adminisztratív irányítójának. A kereszt előtt torokszorító jelenetek játszódtak le, edzett férfiak, gyenge és megviselt idegzetű asszonyok gyermekeikkel együtt összeborulva zokogtak, búcsúztak örökre szülőfalujuktól. A vérteskozmaiakat a környékbeli falvak kitelepítettjeivel együtt batyuikkal 1946. május 18-án indították útnak tehervagonokban Vértesacsáról. Tíz napot utaztak, amíg megérkeztek Németországba, az újonnan kijelölt településük, Eschwege barakk táborába.
A politikai gyűlölettől fűtött államhatalom szétverte egy 200 esztendős zárt hegyi falu parasztkultúráját, gazdasági, társadalmi struktúráját, amelyet az alacsony szocializációjú telepesekkel azután újjáteremteni nem tudott.
Forrás: Vérteskozma című könyv, 2011, Kiadó: Vérteskozma és Környéke Községvédő Egyesület
---
Anna Hundeshagen a Blühende Dörfer im Vértesgebirge / Virágzó falvak a Vértesben című 1921-es filmjében is foglalkozik a kitelepítéssel: https://youtu.be/4ucJ6auZGfg?si=vKhCHWrmuRYlbhR4&t=3830
1992-ben átadták a kozmai kitelepítési emlékművet. Az avatáson számos még élő kitelepített is részt vett, az ünnepségről készült egyik videó a VérteskozMa YouTube-csatornán nézhető meg: https://www.youtube.com/watch?v=3U9uC3bgmR8
A Gesztesi TV is beszámolt az ünnepségről: https://youtu.be/RKs-Nz2CMWo
A Gesztesi TV videója a kozmai kitelepítési emlékmű avatása utáni várgesztesi fogadásról: https://youtu.be/AkBZr4K06ZI
